Endless ride

Megint itt a jóidő, és egyre többen ülnek biciklire. Sajnos oylanok is akiknek nem biztos, hogy kéne...

Mégis mire számított?

Léteznek extrémsportolók, és létezik Travis. Önmagát csak "Village idiot"-nak nevezi, és olyan dolgokat szeret csinálni ami a legtöbb ember fejében meg sem fordul. Freestyle motocross, bázisugrás, rally, ejtőernyőzés, valamint ezek ötvözete; neki mindegy, és mivel Amerika a hülyék paradicsoma, nem is kicsit fizetik azért, hogy ezt csinálja. Vagyonát durván 2 milliárd forintnyi dollárra becsli, éppen ezért nem kell nyugdíjas korára tartalékolnia, igaz most 22 évesen vonult vissza a versenyszerű freestyle motocrosstól.  Nehiggyük, hogy békésen éli nyugdíjas éveit; jelenleg az amerikai rally sorozatban versenyzik, nem is sikertelenül. Aki kiváncsi bővebben rá az itt mindent megtudhat.

Álljon itt egy kisebb gyüjtemény a legdurvább atrakciói közül:

Ejtőernyőzés ernyő nélkül. Mert a Red Bull tényleg szárnyakat ad!

Az élvezetek halmozása: Motocross basejump... A GRAND CANYONBA!!!

Egy kis lazulás a mega rámpán, rózsaszín trikal, természetesen hátraszaltóval:

Szolíd válogatás a motoros multjából, ezekszerint több vas van benne mint a terminátorban.

Meglepő, de vezetni is tud!

Ő sem sérthetetlen, 9 életével valószínűleg már rendesen minuszban van...

Biztos nem az unalomba fog belehalni.

Nincs nagy sztorija a képnek csak egy kis szombat esti bringázás, ahol több volt a röhögés mint a trükk. Csabi gyanútlanul centírozott de Zsolti alattomosan átbunnyzta. Én meg jó helyen voltam a géppel a jó időben...

Helló,

Jó eséllyel a bikemag hirdetésrovatából találtál ide, következzen tehát az eladó keró részletes bemutatása.

A gép alapvetően mindenesnek épült, mert próbálkozom a dirttel, viszont szeretem a kevésbé durva Dh-t, meg valamivel boltba is le kell menni bár ez nem annyira volt szempont. 2008 nyarára lett kész, gyünyörű lett a fekete-fehér-szürke színkombó, bár egyesek szerint ingerszegény de nagyon igényes megjelenést ad. Nincsenek kilógó alkatrészek minden egyformán jó, teljesen összeillik, mind teljesítményben, mind kinézetben. A súly terén nem kötöttem kompromisszumot, lévén én se vagyok egy hópihe, így inkább a megbízhatóságra törekedtem, azonban nem kell megilyedni, súlya alig több mint 15 kiló. Következzen egy alkatrészlista:

• Váz: Mali Slalom M-2 15"
• Villa: Marzocchi drop off comp 130 mm
• Hajtómű: Shimano Deore LX Hollowtech II 175mm karhossz
• Monoblokk: Integrált Shimano
• Agyak: Novatec zárt ipari csapágyas (az első a vastag húzózár-tengelyes)
• Felnik: Rodi rims dh 36h
• Küllők: DT swiss 2mm-es rózsdamentes acél
• Kormány: Truvativ Hussefelt DH Risebar
• Stucni: Truvativ Hussefelt
• Nyeregcső: Altrix Premium
• Nyereg: BBB Dirt Jump
• Láncterelő: Prowheel
• Lánc: Intrax 700
• Fogskeréksor: Zoogie
• Váltókar:Shimano Alivio
• Váltó: Shimano Sora rövidkanalas
• Első fék: Avid BB7 MTN 203mm Aligator tárcsával
• Hátsó fék: Avid BB5 160mm Avid tárcsával
• Kormánycsapágy: Altrix premium
• Markolat: Acor
• Pedál: Decathlon BMX

Az alkatrészek mind újak, a villa kivételével. A vastag-húzózáras aggyal, a teló sokkal merevebb, alig csavarodik. Ez egy 2005-ös évjáratú drop-off, ami oldalankénti levegő ráfújással, állítható. A benne lévő sűrűbb olaj miatt,  nekem nem sikerült lekoppantanom, bár tény, hogy a rugózása így kevésbé érzékeny az apróbb döccenésekre.

A hajtáslánc éke egy integrált tengelyes Deore LX, brutális merevséggel, baráti súly mellett. Szegény ember vízzel főz alapon került fel a Sora váltó, amit sokkal kisebb eséllyel  lehet leszakítani, lévén rövidkanalas. A fékrendszer nyár végén lett felújítva; ez új  első féktárcsát, fékbetétet, valamint komplett hátsó Avid BB5-ös fékrendszert foglal magában.

Remélem tetszik a gép, nekem jobb biciklim még nem volt, stílusváltás miatt válok meg tőle.  Csere érdekel, össztelós DH/FR gépekre, értékegyeztetéssel természetesen.

Irányár: 155 000 Ft.

E-mail/msn: sturczanti@hotmail.com

Ha kérdésed van írhatsz kommentet is.

A monocikliről sajnos az a közhiedelem él, hogy az egy cirkuszi eszköz. Pedig az egykerekű már réges régen elhagyta a világot jelentő deszkákat, és igen komoly sporteszközzé vált. Szerencsém volt egy évig hajtani egy olcsóbb változatot, és minden megtett méter élmény volt vele, talán csak az zavart, hogy nagyon feltünő volt. Sokan óckodnak tőle amiatt, hogy "úgyse tudom megtanulni", de ez nem igaz, 2 nap alatt mindenkinek összejönnek az alapok, volt ismerősöm aki 15 perc után elindult vele. Egy hét után igazábol reflex-szinten lehet vele haladni, és ha tömegközlekedést veszünk igénybe akkor tulajdonképpen még praktikusabb is, és ne feledjük, hogy hónunk alá véve szinte bárhova bevihető, így nem kell lezárni sem.

Mint a "nagytestvérnél" itt is létezik freeride, triál, túra, de még flatland modell is, és az árak természetesenn itt is elszálltak rendesen, de a minőséget meg kell fizetni, meg főleg a márkát.

Ha túljutunk a kezdeti egyensúlypróblémákon akár terepre is merészkedhetünk. Tette ezt például Kriss Holm akinek saját
vállalkozása szakosodott egykerekűek gyártására. Idén például a Magurával közösen kifejlesztettek egy új féket, de van akár sebességváltós(!) gépük is.Igen, 75000 Ft alatt nincs komplett KH.

Így csapat Kriss egy vancouveri freeride parkban:

Szimpatikus ugye? De ha ez nem tetszik akkor a triál változatokkal is nagyon látványosakat lehet menni, ezek a bringák(?) hasonló jellemzőkkel bírnak mint hagyománys társaik. Könnyüek, masszívak, és nagyon vastag gumi van rajtuk. Persze ez is emberfeletti egyensúlyérzéket kíván de gyakorlat teszi a mestert...

Ez csak két példa, de ha valaki kedvet kapott a csapatásra, itthon is vannak már helyek, ahonnan kezdhetünk. Ha nincs pénzünk újra ezen az oldalon használtakat is találhatunk, sőt, még tippeket is adnak az első méterekhez.

Mindenképpen jó buli, de egy  nagy hátránya van: ezt bizony folymatosan tekerni kell ha menni akarunk, a másik pedig, ha nem nagykerekűt veszünk akkor nem leszünk túl gyorsak. Egy 20"-os darabbal már problémás volt a 10 nél nagyobb tempó.

Na jó nem, csak a vakuval fényképezés egyik mellékhatásának áldozata. Amúgy a kép a mai nyergesi összejövetelen készült, és nem azért került ki mert Zsolti olyan szép gyerek, hanem mert ez az egyetlen értékelhető fotó (persze csak a "fotóművész" szerint).

A csapat, vagyis Jocó, Rambó, Zsolti, Búúú, Csabi, Eszti és jómagam, 3 óra után nem sokkal érkeztünk a nyergesi parkba. A körülmények inkább hibernálásra mint sem csapatásra voltak jók, de nem adtuk fel. Mármint akik hoztak bringát mert nekem konkrétan senki sem szólt, hogy tekerni megyünk (köszi Csabi). Nem bántam, fél liter forraltbor társaságában úgy ahogy kibírtam. Sőtétedéstől, úgyis csak dumáltunk meg mirelit gófrit ettünk. Az est csúcspontjaként a vicces kis állatcsorda bevette magát a váróterembe ahol elszabadult a pokol.

Már nincs sok hátra a télből...

A Specilized Tchaikovsky Diótörőjével kíván mindenkinek kellemes ünnepeket. A "művet" pedálra, fékre, racsnira hangszerelték. Jó szórakozást!

Hát nem bájos?:)

Idén már harmadik alkalommal hírdeti meg a Bikemag ezt a versenyt.

Itt megnézhetitek a bringákat amikre különböző kategóriákban szavazhattok.

Thomas Vanderham napjaink egyik legjobban ismert bringása. Nemcsak eredményei miatt, feltünt a New world disorderben és a ROAM című mtb filmben is. A vele készült interjú eredeti nyelven itt tekinthető meg.

Nem a bringázás rémít meg.

Sok változatos dolog inspirál: más sportok jellegzetességei, mint a méretek és a sebesség a motocrossban vagy a sízők ugratói. Ezeket a vonásokat próbálom megjeleníteni a stílusomban, abban ahogy tekerek.

Telente a sízés köt le, a foci, de idén télen elkezdtem jégkorongozni. Ez nagyszerű edzés, és hatalmas buli egyben. 

A legjobb  túra amit eddig lenyomtam az vagy a Marokkói volt a ROAM forgatáson, vagy az Alaskai a New world disorder csapattal. Mind a kétszer megtapasztaltuk milyen a helyi kultúra, és a felvétel is jobban sikerült mint azt vártuk. Nagy kockázatot vállalsz ha iylen messzire mész filmezni, pedig a saját környékeden is jó helyek vannak. Nagyszerű meló volt.

Megvan a saját stílusom, ami megkülönböztet a többiektől, az az, hogy egyike vagyok azon kevés arcoknak, akik még leginkább nagy géppel mennek.

Mindíg is sokoldalú akartam lenni, ezért az alapoktól fejlesztem a tudásom az egészen bonyolult trükkökig. Idén feltétlenül szeretnék új trükköket magtanulni, és bonyolultab letörésekkel és átugrásokkal foytatnám.

Úgy látszik az igazi nagy bringások már kihalóban vannak, ami szerintem elég rossz.

Versenyzek is, de soha nem értem el olyan eredményt amivel elégedett lettem volna. A Red Bull Rampage volt talán a legjobb lehetőségem egy jó eredményre de nem tudtam összehozni. A Monster Parkban is voltam második néhány éven keresztül, de nehéz másodikként befejezni egy versenyt. Élvezem a versenyzést, minden pálya más és más, van mit fejlődni. Remélem az elkövetkező pár évben lesz még pár igazi nagy hegyi verseny.

Amikor sokat bringázol akkor természetesen sérüléseket is összeszedhetsz, de próbálom nem hagyni, hogy lelassítsanak, és persze rajta vagyok azon, hogy megelőzzem ezeket. Eltörtem már az első fogaimat, sérült a vesém, ugrott ki mind a két vállam, volt egy komoly bokaficamom, és legutóbb egy lábtörésem.

Próbálok jó döntéseket hozni, és felkészülni a nagy borításokra.

Vancouverben születtem de 10 éve Edmontonban élek. Nehéz itt bringázni mert nincs sok felszállítás és az év felében havazik is. Cross-coutryval kezdtem, aztán ebből lett a dual slalom amikor egy helyi bolt elindított egy sorozatot.

Észak Vancouverben tekerni nem könnyű mert a pályák általában nedvesek és technikásak. Nehéz rajtuk gyorsan menni, és azthiszem ezt szeretem bennük a legjobban.

A célom, hogy vissza adjak valamit a kerékpár iparnak. Akár bringázással, edzősködéssel, vagy a szponzorokkal való közös munkával ami jobb fejlesztéseket eredményez. Nyomot akarok hagyni ebben a sportban ahogy csak tudok.

Derülten látom jövőt. A legnagyobb lehetőség talán a parkokban van, itt sokan gyakorolhatnak, tapasztalhatnak, nem úgy mint régen.

A trail-ezést már az első alkalomtól izgalmasnak tartom. Szeretem persze a jó fényképeket, és az eltalált filmjeleneteket ez olyan mint egy verseny önmagaddal. Amikor építesz, belefektetsz valamit, majd várod a jó fényt és sikerül az ugrás az nagyon kielégítő.

A legjobb pálya ahol eddig mentem az a felázott North Shore volt mint a GMG vagy a Hangman. A Utah-i hegygerincek lennének a következőek a listán.

Itt éppen a SEASONS című filmben megy:

Ismét van egy pár kép ami valamiért érdekes. Vannak azok az arcok (Például Ricsi) akik a pinkbike vagy a bikemag képgalériával kelnek-fekszenek, és néha küldenek pár dolgot. A legtöbb már unalmas de van néhány ami nagyon jó. Emelett a helyi erők sem unatkoztak, ez lett az eredménye.

A szépség és a szörnyeteg:

 A gép amit változtatás nélkül használnék, hiszen ez maga a tökéletesség: Santa Cruz Blur vázra épített könnyűsúlyú freeride/4x keró, csupa minőségi alkatrészből, természetesen vpp felfüggesztéssel. 14 cm rugóút elöl 13 hátul, ennél több szerintem nem kell. Az alkatrész listán csupa "nagy" név. Lehet, hogy sokaknak nem szempont, de ezzel a vassal könnyedén feltekerhrtünk a pálya tetejére.

 Ha a Blur volt az alcímben szereplő "szépség" akkor garantáltan ez a szörnyeteg. Sajnos a kép alapján semilyen információt nem tudtam meg a bicóról, pedig van néhány kérdés: Ki gyártja, kiknek, és miért? A minimum 200 mm út és a g-boxx, valamint a 3.0 feletti gumik kemény felhasználásra utalnak, bár amilyen keménységre ezt méretezik azt ember nem bírja ki. Nem gondolom, hogy felesleges, de ezt sokkal kevésbé brutálisan is meg lehet oldani az biztos. A gyártónak talán csak a szintén elmebeteg Karpiel lehet üzleti ellenfél, bár ez megjelenésben simán túlszárnyalja még az Armageddont is.

"Így biztos drágábban adhatjuk el"

Gondolhatták az elkövetői ennek a khm, "érdekes" váznak. Sajnos nem tudok mit hozzáfűzni, jó lehet takarítani sarazás után.

 Képek Leányvárról:

Ádám és Kori még egy utolsó nagy dobást hoztak össze 2008-ra Leányváron, egész pontosan egy 8 méteres dobást. Pofás ugrató lett, igazi kihívás.

 (az érkező a raklapok után van)

Szaki készítette a következő képet, szerintemtem nagyon jól sikerült:

 Nagyon hosszú lesz ez a tél bringa nélkül...

Jelenleg a kerékpártechnika fejlettségi szintje közel áll az űrtechnikához. Elég csak a karbon-fejlesztésekre gondolni, vagy a speciális fémmegmunkálásra, de a váltó, valamint fékrendszerek finomechanikáinak elkészítése, mind-mind olyan mérnöki felkészültséget ígényelnek ami a talán a Forma-1 -hez teszi hasonlóvá a bringázást. (sok fejlesztés ered a száguldó cirkuszból)

Mégis, talán az a részegység ami leginkább meghatározza a tekerési élményt, a váltó, továbbra is úgy működik ahogy azt a múlt századelőn kitalálták. Persze, sok tizezer forintos karbon-titán-hidegenkovásolt-golyóscsapágyazott csoda kelleti magát évről-évre, de az elv ugyanaz: a lánc átemelése egyik lánckerékről a másikra. Bár a gyártók rendszerei, már egy svájci órát megszégyenítően működnek, de mégsem tökéletes. Játszhatunk a legjobb beállításokra, működhet is a legjobban, de  alánc akkor is csattog majd a rázós részeken, és valószínűleg aki kapcsolatba került már a keményebb vonallal a tekerésben az szakított már le váltókanalat, vagy váltót.

Léteznek alternatívák: például a g-boxx ami leginkább dh rombolókon jeleneik meg, de ehhez ilyen vázra van szükség, és drága. Léteznek agyváltók is, ennek a Sram a híve, de nem terjedt el annyira, ahogy a Shimano is inkább a comfort kategóriában értékesíti ezeket.

A Dh/Freeride szerelmeseinek eddig két választása volt ha ki akarta ezeket a kellemetlennségeket kerülni: vagy egysebességes gépet építettek vagy vettek egy Rohloff Speedhub 500/14-et.

És ezután talán túl hosszú bevezető után el is jutottunk a post tárgyához, a Rohloff agyváltójához. Bár nagyon drága, (jóval több mint 200 ezer Forint) és valamivel nehezebb mint egy  hagyományos  rendszer (az XTR hez viszonyítva plussz 600 gramm), mégis talán a legjobb választás, a problémák kiküszöbölésére. Német gyártmány, német minőség, sajnos ez látszik leginkáb az árcédulán, az előnyök túlsújban vannak így is. Elsőnek itt van például, az hogy  méreteiben , és kinézetében  ez egy egysebességes agy, ennélfogva messze vannak egymástól a peremek, így nagyon erős kereket lehet belőle fűzni. A másik az alábbi képeken látszik: ez egy teljesen zárt rendszer (milyen lenne egy agyváltó?), nyilt olajfürdős kenéssel. Aki 14 sebességnél többre vágyik ebben a stílusban az festi magát, és a szerencsés kiválasztottak hihetetlen megbízhatóságról beszélnek, nevetségessen alacsony szervízigénnyel. Ezek nem csak szavak, Tyler Klassen 2004-óta nyüstöli a rendszert  és szereti.

Így beszél róla: "Super, you can even change gears in the air." szóval válthatunk a levegőben (ez nemtudom miért jó, de ha ő mondja...)

 Így működik:

Szívem szerint már 5 éve ilyennel járnék, csak jelenleg a bringám nagyjából a felét éri magának az agynak, de akkor is kéne. Hátrányként emlegetik a bejáratási periódus alatt a kemény váltást és a hangot, ellenben a lehető legtökéletesebb váltást biztosítja a single speed gépek minden előnyével együtt.

Már több mint 11 éve, hogy a Rock Shox harcba küldte a Boxxert. Ezzel a villával nyerték a legtöbb világbajnoki címet, hála a folyamatos fejlesztésnek. Kevesen tudják, hogy az a teló ami manapság minden  második bringában szembejön, eleinte csak a  profik számára volt elérhető versenycélokra, ehhez mért áron. Nem amolyan költői túlzás: egyszerűen nem lehetett kereskedelmi forgalomban kapni.

Szerencsére 2003-ban a gyártás átkerült Tajvanra így hála a kis ferdeszemű barátainknak, a World cup modell kivételével földi halandók  is részesülhettek a  jóból. A konkurencia nyomására 2005-től átdolgozták a villát így már 200mm feletti rugóútból gazdálkodhatott a kedves vásárló, bár a jól bevált alapokat megtartották.

 A 2007-es World cup kivitel volt a legnagyobb durranás, ugyanis ez volt az első szériában gyártott levegős Dh villa, súlya alig 2,7 kg-ra csökkent. Az igazsághoz azonban hozzátatartozik, hogy már volt ilen súlyú Boxxer korábban, nevezetesen a 2002-es spirálrugós változat.

A szép lassan kiöregedő villát leváltó, teljesen új konstrukciót idén mutatta be a Sram a szaksajtónak a La Fenasosa Bike Parkban. Nincs szó amolyan marketing szövegelésről, friss papír került a mérnökök rajzasztalára. Jeremiah Boobar vezető fejlesztő ötlete volt a 35mm átmérőjűre növelt becsúszószárak, de ez nem járt súlynövekedéssel, sőt a World cup 117, a Race 267, a Team 149 grammot adott le.

A villa jövő Márciusban kerül forglomba, akit érdekelnek a tesztelők tapasztalatai az itt megnézheti mit bír az új Boxxer.

Várható árak, egyelőre Dollárban:

• BoXXer WC: $1700 USD
• BoXXer Team: $1160 USD
• BoXXer Race: $775 USD

A mai leányvári dzsembori volt az egyik utolsó idei igazi nagy zúzás. Jön a rossz idő, a hideg, sötét, a nagy csapatásokból csak néhány kép, és videó marad a hosszú téli estékre.

Rekord számú, azaz 5 (!) bringás volt a pályán, de legalább most sem volt tömegnyomor. Nehezen, de lekűzdüttük az ingert, hogy dolgozzunk vagy építsünk valamit így igazából csak bringáztunk, meg szenvedtünk a kamerával ami annyira használhatatlan felvételt csinál, hogy szégyellem feltölteni ide.  

Volt helyette jó hangulat, hülye szövegek, meg szokás szerint mindenki megszakértette a másik keróját. Tempósabbra vettük az új pályaszakaszt is, amit heroikus munkával (meg 200 méter erdő kiírtásával) hoztunk létre. Folyt az ötletbőrze, mert ugye nagyon kéne az a north shore... az is meglesz nemsokára.

Volt persze esés is: Ricsi fején konkrétan eltört a sisak, Kori pedig nem vette számításba, hogya a merev Mali egy kicsit nagyobbat ugrik... igen közeli kapcsolatba került egy fával. Szerencsére nem lett komolyabb baja (a fának) sem a bringámnak.

Komoly fejlesztések lettek tervbe véve, Ádám szavaival élve elkerülhetetlen a "vérfissítés", mert a pálya kezd unalmassá válni. Ötlet van csak sajnos, akármiylen megmozduláshoz elkerülhetetlen néhány fa kivágása amit a helyiek nem néznek jó szemmel. További merész ötlet egy videó forgatása a közeli helyszíneken, kameraman állítólag lenne.

A fényképeket Sturcz Viktória készítette. (köszi, anyu!!!)

Ez van akinek rossz, van akinek jó hír. Sajnos kishazánk idén is csak valami nyálkás, dzsuvás sötét 3 hónapra számíthat ami csak jóindulattal nevezhető télnek. Persze, vannak országok ahol ágyúzás nélkül is van hó, és nemhogy nem síelnek, de még bringáznak is.

Itt van páldául a Snowbike, ahol a Franciák viszik a prímet (milyen meglepő). Egyszerű szabályok, egyszerű verseny; minnél gyorsabban lejönni a hegyről egyenesen egy sípályán. Eric Barone az abszolút csúcstartó ebben a őrületben, aki 1999-ben Les Arcs pályáján 222 km/órás sebességet ért el egy csak ezért épített keróval. Persze van még egy kategória ahol gyári, (khm, ezt nemtudom, hogyan értelmezik) sportboltból kihozott bringákkal szaggatnak.  Itt a chilei La Pavre a király egy olyan pályán amit direkt neki készítettek. Csak, hogy fogalmunk legyen a körülményekről: a bringás egy 2 km hósszú 45 fokos meredekségű (!) sípályán futotta meg a 210-es sebességet.

.

Nemtudom mit érez a bringás ilyen tempónál... persze a sportmotoros is megy ennyivel de alattuk minimun 170 kiló vas van nem egy Intense M3. Mindenképp intenzív élmény...

Általában ragaszkodom a blog témájához de ezt nem lehet kihagyni. Jean Yves Blondeu munkássága itthon szinte ismeretlen de Cedric Gracia óta tudjuk,hogy a franciáknál valami nincs rendben ha gurulásról van szó. Az alapelgondolás egyszerű volt de mint az egyszerű ötletek általában ez is nagyot ütött. A fiatal tervezőnek a Olivier de Serres design iskolának kellett pályamunkát bemutatni, jobb ötlete nemlévén 31 kereket csavarozott egy spciális 3-részes ruhára így megszületett az egyik legelmebetegebb extrémsport a Buggy rollin'. A sebesség élménye egészen intenzív, hiszen akár 5 centire is gurulhatunk hasalva az aszfalton, közel 100-as (!) tempóval. A kreatívabb delikvens kipróbálhatja térden, hanyatt, négykézláb, meg ahogy gondolja... Mindenképpen gyors.

Arról nem szól a fáma, hogy hányast kapott a meglehetősen kreatív pályamunkára Blondeau, de az biztos, hogy elég jól fut neki a szekér, bemutatókat tart, rendezvényeken lép fel, különböző modelváltozatokat fejleszt (például már van női modell is). Sajnos a videó amin bemutatja, hogy nagyjából mire való a szerkezet jogvédett így csak egy linket tudok nyujtani. Aki kedvet kapott egy csöppet sem átagos extrémsprthoz (létezik ilyen?) annak jó hír, hogy ez év végétől a tervező szándéka szerint 1500 Eurós áron kereskedemi iforgalomba kerül. Lehet gyüjteni...

4 év telt el az utolsó Rampage óta, de most visszatért. Őrült trükkök olyan helyeken ahol épelméjű ember még lenézni sem mer, a legnagyobb bringások, és freeride minden mennyiségben, röviden erről szól ez a verseny. A videó egy napja sincs fent a kedvenc megosztónkon, úgyhogy igen friss a dolog.

Hangulatos, nem?

Dávid lelkes arc, a szegény ember vízzel főz alapon gyári Csepeljével vadult, egészen a nyárig amikor is ISIS drive-os hajtómű, láncterelő, Sora váltó, valamint egy vastag kormány került bele. A váz sajnos még mindíg a Csepel volt, de akkor közbelépésemnek köszönhetően talált egy 2007-es szinte gyári A-ganget. Jó vásár volt. Ez lett belőle:

Egy borult péntek délután zajlott az üzlet és ha már itt voltunk össze is raktuk. A szakértelmet pótolta a lelkesedés meg a hangulat. Az eredmény ahogyan a képen is látható egész bringa szerű lett és másnap nem hullott szét a getén, ami azért nagy dolog.  Ami hátra van még az egy villa és egy pár kerék, hamarosan az is meglesz.

Dávidnak meg üzenem, hogy ngyon fáj a Syncross kormánycsapágy lenyulása... de tényleg...

Gödrösi Ádám (kishanna) az első, Bártfai  Zsolt a dobogó második helyén fejezte be a Mátra Localz Big day 16 év alatti BMX-park versenyét. Gratulálunk nekik!

További eredmények és BMX minden mennyiségben itt.

 Joci szerint ha kimegyek a dirte meghülyülnek az emberek. Lehet. De a képen láthatókhoz semmi közöm!!!

Amúgymeg Csabi, gyenge vagy:)!!!

... de törve nem. Ugyan egy hónapja látható már a kedvenc videómegosztónkon, én csak most jutottam el addig, hogy megnézzem!

Szóval: New world disorder 9!!!

Ilyenkor az ember nem megy ki brngázni. Ilyenkor az ember otthon ül és céltalanul barangol a neten. Ilyenkor az ember belefut valami érdekesbe, mint például ez:

A csúcs, a tökéletes, a legjobb. Nagyjából ennyit jelent az ACE-szó. Biztos tényleg nagyon jól fog de engem inkább a kinézete érdekel. Ennyire gyönyörűen megmunkált testet még nem láttam, érdemes megfigyelni például a könnyitést a rögzítő bilincsen, vagy a merevítő hidat a nyergen, mégis a piros dugók ütik a legnagyobbat. Kit érdekel, hogy csak 440 gram? Használtan már 459 dollárért hozzájuthatunk.

A képeket a minap kaptam Benjitől, szerintem érdekesek...

Többen kérdezték tőlem, hogy szerintem melyik a legbrutálisabb bringa. Szerintem ez az:

Érdemes megfigyelni a rendkívül igényes nyeregmegoldást és a 30 centi felett mozgó villát. Mondjuk az összhatás visz mindent meg, hogy valószínűleg sámliról kell rá felszálni. A hátsó felfüggesztés sem gyenge. Két rugóstag van benne, de aki ért hozzá az elmondhatná hogyan működik.

És mire való? Például erre:

 Szombat reggel 9 után nem sokkal érkeztünk a tett színhelyére, majd a repülőhangár méretű sátor felállítása után szomorúan vettük észre, hogy alig vannak bringások. Aztán mint kiderült ez nem is volt akkora baj, talán csak az, hogy a 4x versenyen szerény 10 ember ált rajthoz. Nem kategóriánként, összesen. Idén sem volt felszállítás de ezt feledtette a hangulat, ami a verseny sajátjának mondható, idén 13. alkalommal.A pálya nyomvonala ismét egy mezei kanyargós, és egy technikás alsóbb szakaszból állt. Az elit kategória idén magasabbról rajtolhatott, nekik egy durván sziklás, nagyon technikás meredek hegyoldallal kedveskedtek a szervezők, utána ugyanazon a pályán haladtak, mint  a többiek. Kapásból a rajt után egy raklap ugratóról szálltunk 2 métert egy homokos érkezőre. Innen nagyjából 15 méter sprintelés után egy púpról fordulhattunk rá a kavicsos meredek lejtőre. Itt sokan túl vállalták magukat, be is taroltak a bokorba. Pár gyors forduló után a mezőn, majd egy trükkös kanyar után a hegyoldalon újabb sprint következett egészen a löszfalig ami elég lendületet adott ahhoz, hogy a kis nort-shore-ról beugorjunk a katlanba. Egy viszonylag rövid, alig 20 méteres szakasz következett, bár ez szedte a legtöbb áldozatot. Ettől a ponttól már csak két bucka választott el a két fa közé épített ugratótól amit sokan túlrepültek és ezt azért már megszenvedték a bringák. A pályát egy nehéz eldobós kanyar és az elmaradhatatlan north-shore zárta.Szombaton lezajlott a 4x verseny, majd motoros bemutató következett, az este pedig átvette a főszerepet a környezetvédelem, ezért mindenki átállt egy alternatív üzemanyagra, az alkoholra. A muzikálisabb lelkületűek külön örülhettek a freestyle rap bemutatónak, bár ezekhez lehetett némi köze a különböző párlatoknak. A hangulatot Clay Porter, First című DH mozijával melegítették elő a vasárnapra, utána hajnali fél kettőig tartott a jó hangulat.Vasárnap reggel, fél kilenckor már javában folyt a pályabejárás, és örömmel vettük észre ahogy egyre több bringás érkezett. Délig gyakoroltunk majd pontosan 12-kor megkezdődött az időmérő, 3-kor pedig a döntő, az eredmények este hatkor kerültek kihirdetésre. Ezeket lejjebb olvashatjátok.

Nagyon jó hétvége volt, minden tisztelet a szervezőké. Ilyen hangulatos versenyt mások nem tudnak összehozni. Jövőre, ugyanekkor, ugyanitt.

13. Tokod Downhill képei elérhetőek itt

A képeket Szabó Tamás és Szabó Rita készítette